Untitled

Az ember egy pillanat alatt elkövethet olyat, amin aztán évekig bànkódhat, s az élet azon többé nem változtat semmit.

Tegnap

Tudod, láttalak múltkor.
Egy kicsit meghaltam legbelül,
Mert egyszerűen megőrjített a kérdés,
Hogy miért voltam ilyen egyedül.

Aztán láttalak tegnap,
És kicsit meghaltam legbelül,
Mert egyszerűen megőrjített a kérdés:
Miért szerettem olyat, mint te ilyen végtelenül?

"SZERETNÉM ÚJRAÉLNI SZÁZSZOR, TARTSON ÖRÖKKÉ A LÁNG EGYÜTT ÚJRA ÉLNI SZÁZSZOR MINDEN ŐRÜLT PILLANATÁT MERT VELED EGY PERC ÉGIG EMEL, HOVA NEM KÍSÉR EL MÁS EZ AZ ÁLMON TÚLI ÁLOM, TALÁN EZ A MENNYORSZÁG"

"Ő volt az egyetlen, aki iránt bármit is éreztem. A többiek rajongtak értem, de egyik sem hozott lázba. Benne volt valami, talán éppen az, hogy tudtam soha nem kaphatom meg. Tudtam, hogy nem érdeklem, tudtam, hogy magasról tesz rám, és mégis megszerettem. Pont azért, mert nem rajongással nézett rám, hanem úgy, mintha egy lány lennék a sokbòl. Neki tényleg az voltam. Nekem ő volt a mindenem. És bármennyire akartam, nem tehettem ellene semmit."

"Hősök nélkül mind egyszerű emberek lennénk, és nem tudnánk, milyen messzire mehetünk."

"Nem tudom körül írni mi ez az érzés, csak annyit tudok, hogy ha ránézek, bármilyen boldogtalan is vagyok, egyszerűen a szám mosolyra gördül akarva, akaratlanul."

Rossz napom volt… és Te köszöntél:))